Egy tömeghangulat ellen

„A rendkívül brutális gázai-izraeli háború és ennek hatásai messze túlmennek Izrael és a Közel-Kelet határain, és a világ zsidósága szempontjából perifériális magyar zsidóság egyes csoportjain is éreztetik hatásukat. 

Ezek a csoportok az elmúlt években – talán a világban tapasztalható általános jobbratolódás és erősödő erőszak-kultusz miatt – jelentős átalakulásokon mentek keresztül: most már az (általam) »Izrael-vallásnak« nevezett tünetegyüttes jeleit mutatják fel. Ennek lényege az, hogy (a zsidóság szempontjából szekularizálódott) Magyarországon a zsidó állam küzdelmei és a világban tapasztalható, az arab–izraeli konfliktusra is »reagáló« erős antiszemitizmus, illetve Izrael-ellenesség tudata sokak számára a zsidó identitás fő elemeivé kezdtek válni. Bár a világban terjedő zsidóellenesség jelenlegi kontextusa valóban okot szolgáltat ennek egységes egészként való kezelésére, ez a fajta gondolkodásmód azért is terjedt el, mert a magyar zsidóság olyan gyengének érzi magát, annyira bizonytalan az önfelfogása és gyér a saját magáról való tudása, hogy az öngyarmatosítás különféle formái hamar utat törtek. A magyar zsidó hagyományt a többség nem ismeri, az Izraellel való azonosulás, valamint a globális antiszemitizmusra való reakció viszont nem kíván előzetes tudást és elmélyedést, kizárólag érzelmek mozgósítását. 

Ennek a szemléletnek a még inkább való elterjedésével az Izraelhez való viszony vett fel szakrális jelleget, az antiszemitizmus elleni harc pedig az izraeli kormányok iránti maradéktalan lojalitásban nyilvánul meg. Ez a jelenség együtt jár az izraeli társadalom nem-háborús és nem konfliktusközpontú vonásainak, így kulturális aktivitásának negligálásával is. Hiszen kizárólag az erőszak és az ellenerőszak az »érdekes« e diaszpóra számára, úgy érzi, kizárólag ebből képes magának identitást építeni. Azért is nagyon bizarr ez a felfogás, mert bár a nyugati világban valóban tapasztalhatóak Izrael-ellenes hangok és gyűlöletcselekmények, de Magyarországon (bár a legutóbbi antiszemitizmus-felmérésen az ország előkelő helyezést ért el) ilyenek nem tapasztalhatóak, a parlamenti kétharmadot adó kormányzat kifejezetten jó viszonyt ápol Izraellel, nagy muszlim bevándorló tömegek pedig sohasem voltak az országban.

(...)

Mindenféle Izrael-kritikának kizárólag antiszemitizmusként való kategorizálása éppúgy szolgálhat zsidó identitásépítést és/vagy izraeli és egyéb politikai érdekeket is. A Magyarországon alig létező anticionizmus főleg a baloldali térfélen létezik már, ugyanakkor az ezeknek hangot adó egyes orgánumok és újságírók/bloggerek elleni küzdelem nem a demokráciát, hanem a média kontrollálását követelő politikát szolgálja. (...)”

***